Hajnali 5kor csörgött az óra, de ma nem szólt sokáig, mert egyből kipattant a szemem, és emellett Áronnak még aludnia kellett. Gyors készülődés után fél 6ra már ott voltam az indulási ponton, ahol az egyik futótársammal megegyeztünk hogy találkozunk. Persze ő nem jött és nem is jelentkezett, sőt hiába is hívtam, így negyed hétkor felszálltam az egyik buszra a kb. 300-ból és elindutam Marathonba.

Buszon csak néztem ki a fejemből, mikor oda értem akkor álltam neki a jó magyaros reggelimnek egy kis hazai kolbász zsemlével. Átöltözés után még nézegettem a környéket picit, majd lassan nekiálltam a bemelegítésnek. Ennyi embert futóversenyen még nem láttam, az indulókat külön blokkokban indították, várt időeredménytől függően.

Én az 5 órás blokkba kerültem, ami talán a legnépesebb sereg volt, a legtöbb futó erre az időre lőtte be magát.
Start után lementünk még a maratoni tengerpartra, "megnézni" a csata helyszínét, majd vettük az irányt Athén felé. Útközben próbáltam fotózni, pár kép talán visszaadja a futás hangulatát. Futás közben sok magyarral találkoztam, sőt Kocsis Árpival együtt futottam megint vagy 5km-t, csak 20 km-nél hagyott ott mikor megkezdődtek az emelkedők, amit én nehezebben bírtam mint ő.

Az emelkedő egészen 32 km-ig tartott, szerencsére a térdem nem fájt, csak a hátam kezdett ekkor már nagyon fájni.
Útközben végig álltak a szurkolók és biztattak, így meg se fordult a fejemben, hogy akár fel kellene adni. Nagyon sok erőt adott a folyamatos szurkolás, kár hogy otthon ez nem szokás.

37km-nél Áront megkértem, hogy masszírozza ki a hátam, de nem volt igazán hatékony. Még jó, hogy innentől már csak lejtmenet volt a célig, s azt már fájós háttal is kibírtam. A befutó örök emlék marad, hihetlen élmény volt befutni ennyi ember előtt a világ egyik leghíresebb stadionjába!
Ezzel egyik nagy álmom teljesült!

Reggel Öcsi szöszmötölésére szerencsére nem kelltem fel és így sikerült 7 óráig aludnom. Álmosan elbotorkáltam a szokásos kávézonkhoz, ami nem volt nyitva, így egy helyi kávézóba kellett beülnöm ahol nem volt presszógép és csak a törökhöz hasonló görög kávét adtak, ami förtelmes volt. Ennél is nagyobb gond, hogy a sok gyaloglástól beállt a talpamban egy ideg, alig tudtam menni tőle. Szállásra visszaérve reggelizés után szerencsére sikerült annyira kimasszíroznom, hogy nem fájjon mikor megyek.

A rajtomhoz kiérve hihetelen tömeg fogadott, el se akartam hinni, hogy ez a kisebb futóverseny, a mezőny nagy része Maratonból indult. Görög szervezés nem volt igazán felkészült, olyan mint öltöző sátor nem volt mindenki ott öltözött át a pálya mellett ahol tudott.

Magamahoz képest egész korán 15 perccel a rajt előtt, már beáltam a rajthoz, így is kellett majd 1 perc mire átjutottam a rajtvonalon.
A versenytáv elég halálos volt számomra, a táv első fele csak felfele vezetett, 5 km-nél 24.51-nél tartottam, szerencsére visszafele a lejtmenet nagyon ment, így az utóbbi évek legjobb eredményével 46.38-al zártam a versenyt.

Verseny után kicsit bolyongtam még a pálya körül, de tudtam, hogy rohannom kell haza, ha látni akarom Öcsit a 27-es kilóméternél. Gyors fürdés és átöltözés után irány a metró, ami sajnos hétvégi menetrend szerint közlekedett, így a 27-es kilométerhez nem tudtam eljutni. Ezek után a 37-es kilométer volt a következő helyszin, ami metró megállóhoz volt közel, így ott vártam be az Öcsit, aki ekkor már igen megfáradtan "vánszorgott" a cél felé. Közben készítettem jó pár fotót, ezekből kerül fel pár a mai képek közé.

Innen már a célhoz metróztam át, hogy megörökítsem, ahogy Öcsi befut a stadionba. Itt már hatalmas hangulat várta a marathonistákat, akik szép számmal hömpölyögtek be a rekortánra a cél felé.

Öcsi célbaérkezése után segédkeztem neki felvenni a leadott csomagját, majd bementünk a stadionba kicsit leülni és nézni ki a fejünkből. Persze nem sokat bírtunk a fenekünkön ülni, mert szembe megláttunk egy magyar zászlót,  amihez át kellett mennünk. Itt is szokás szerint ismerősökbe bottlottunk és megegyeztünk velük, hogy este megint közösen vacsorázunk.

Ma még vár ránk egy jó kis pakolás, mert holnap hajnalban megy a gépünk haza. Fura lesz újra meleg holmiba öltözni, igen jó volt a mai 20 fok!

Reggel otthoni idő szerint 8kor csörgött az óra, hogy ma végre előszörelmenjünk futni egyet még a marathon előtt. Az ágyból való kikászálódás igen nehezen ment, ha nem ketten vagyunk, akkor egyenként biztos lenyomjuk az órát és alszunk tovább. Futást a helyi városligetbe műveltük, ahol sok hozzánk hasonló megszállott rótta a köröket a világ minden tájáról.

Tényleg arról nem is írtam, hogy nem csak őrült magyarok vannak, akik ide is eljönnek futni maratont, az indulók fele külföldi! Csak USA-ból több mint 700-an jöttek, de vannak itt mexikóiak, brazilok, svédek, indiaik, szlovének, japánok és természetesen a legjobb futók afrikából. Itt a szálláson is vannak ukránok, szlovének és angolok, akik a marathon miatt jöttek most Athénba.

Reggeli futás után nehezen szedtük össze magunkat, megártott nekünk a "hajnali" ébresztő. Első utunk, a tőlünk pár utcára lévő Régészeti múzeum volt, ahol a trójai ásatások eredményei mellett a mükénéi aranymaszkok is láthatóak. Mi sajnos amatőr módon a klasszikus kor szobraival kezdtük, ami alapjában nagyon érdekes, de nem 20 termen keresztül! Ezek után tettük meg a legnagyobb ballépést, felmentünk megnézni a váza(magunk között csak köcsög) kiállítást. Itt megint legalább 20 termen keresztül, mutatták be, hogy a klasszikus korban hogy változtak meg az edény festési szokások. Ezt még úgy 100 edényen még úgy szívesen megnézi az ember, de itt legalább 3000 volt! Egy ideig még szorgalmasan néztük őket, de egy idő múlva úgy éreztem magam mint a Lourveban, hogy jól van megint egy terem amit meg kellene nézni, de már annyira sok, hogy nem érdekel...

Váza hadsereg után tovább keresgéltem a trójai és mükénéi kiállítás részt, de továbbra is mindenfajta szobrokat láttunk csak, melyekre egyenként egyre kevesebb időt szántunk. Már teljesen kiértünk a bejárathoz, ekkor már elkönyveltem, hogy minden igazán érdekest elvittek másik múzeumba, mikor észrevettem egy harmadik ajtót is, ami végre a lényeges dolgokhoz vezetett! Ez a része a kiállításnak végre tényleg nagyon érdekes és izgalmas volt, kár, hogy ezt majd 2 órás bolyongás után találtuk meg, a képek is ezen a részen készültek.

Majd három órás múzeumlátogatás után buszra szálltunk, hogy felmenjünk a Athén legmagasabb pontjára a Lykabettosra. A sofőrünk néha úgy gondolta, hogy ő a forma-1-ben is megállná a helyét, a szűk kis utcácskákban nyomta a gázt ezerrel, nem is igazán értem, hogy ezek a buszok ilyen megterhelés mellett hogy a francban bírják!

De a fent elénktáruló panoráma minden kinszenvedést elfelejtettett! Innen nagyjából úgy lehet látni a várost, mint Párizsban az Eiffel-torony tetejéről, csak míg Párizs szabályos és megtervezett, addig Athénről ezt távolról sem lehet elmondani... De pont ettől szép!

Nap zárásaként bementünk megint a versenyirodára, hogy felvegyük a "bkv" kártyát. Itt megint találkoztunk egy ismerőssel, aki jelezte, hogy mindjárt kezdődik a magyarok közös vacsorája és ha van kedvünk akkor jöjjünk oda. Mivel, hogy eddig még nem ettünk, ezért elfogadtuk az invitálást.

Az étterem a szálllástól 5 percre volt kényelmes sétával, és vagy 20 magyar verődött itt össze! Természetesen a téma a holnapi marathon volt és mindenki arról beszélt, hogy mindegy hogy hogyan, milyen eredménnyel csak valahogy lefussa. A vacsora egyébként finom volt, Öcsi tésztát, én pedig grillezett csirkemellet ettem.

Most már Öcsi lefekvéshez készülődik, holnap hajnali 5kor kel, hogy a 6ra ott tudjon lenni az indulási helyen. Nekem még ki kell válogatni a majd 250 képből azt a 15-20-at, amit majd felrakok a blogra, utána én is teszem el magam holnapra, mert helyi idő szerint 7kor nekem is ébrednem kell! Még jó, hogy itt is átállítják az órákat...:-)
 

Reggel úgy döntöttünk, hogy a futást meghagyjuk holnapra és inkább lustulunk még egy kicsit, így majd 11 óra volt mire összeszedtük magunkat az indulásra. Ekkor derült ki, hogy az Öcsi csomagjába nem raktak ingyen utazós kártyát, emiatt ma is el kellett menünk a regisztrációs központba. A helyszínen kiderült, hogy túl kevés kártyát hoztak számukra a központból, így azt mondták jöjjünk vissza délután.

Természetesen megint összefutottunk ismerősökkel és végre pontosan megtudtuk, hogy jutnak ki a marathon futók Marathonba. Öcsit kaján mosollyal erősen sajnáltam, mert legkésőbb fél 7-re kell odaérnie a buszok indulási helyéhez, így vasárnap is kelhet 5kor... Ismerősökkel való találkozás mellett minden hülyeséget kipróbáltunk még a marathon expo-n, így majdnem 2 óra volt mire elindultunk Pireuszba.

Pireusz felé menő metróvonal felújítása miatt bolyongtunk a metrókkal összevissza, mire végre eljutottunk a kikötőbe, ahol a metróból kijőve egy hatalmas tengerjáróhajó fogadja az embert.
Pireuszi kikötő környéke maga volt az igazi káosz, Athén többi részén se tartják be túlontúl a szabályokat, de ott még a kiállított rendőr kézjelzéseivel se foglalkoznak igazán. Kedvenc helyi szokás pl indexelni jobbra és balra fordulni, vagy csak simán egyenesen menni. Lámpa mint olyan természetesen nem számít, az csak jelzés értékű. Gyalogoknak egyébként itt olyan rövid a zöld, hogy még nekem is ritkán sikerül zöldben átérnem!

Pireuszi kikötő megtekintése után bementünk a helyi bazilikába, melynek a kupoláját és csillárát láthatjátok az egyik képen. Bazilika hangulata itt is elütött a katolikus templomok hangulatától, jobban hasonlit számomra egy mecset vagy egy zsinagóga hangulatához. Egyébként a görögök nagyon vallásosak bármilyen templomban voltunk bent, egyik sem volt üres. Nekem kicsit fura, hogy itt az a szokás, hogy a bejárat mellett lévő Jézus képet csókolják meg a hívők be és kilépéskor.

Pireuszban kisebb bolyongás után találtunk egy strandot is, ahol a legnagyobb csodálatunkra egy-két helyi fóka még fürdött a tengerben. Mi is bementünk a tengerbe, igaz csak úgy hogy felhúztuk a gatyánk szárát, de nekem ez is bőven elég volt, mivel nem volt fürdésre alkalmas a hőmérséklete.

Partmenti napfürdőzés után sétáltunk még kicsit a pireuszi parton és így közelítettük meg az Olimpiakosz stadionjánál lévő metrómegállót. Sajnos sietnünk kellett így tüzetesebben meg se tudtuk vizsgálni a stadiont, pedig nagyon impozánsnak tűnt kívülről.

Visszafele beugrottunk a már jól bevált gyrosunkhoz az estebédünkért, majd az óvároson áttrappolva megérkeztünk újra a Regisztrációs központba. Ahol persze megint azzal vártak, hogy nagyon sajnálják, de megint elfogyott a kártya, de felírják az Öcsi nevét és holnap mindenkép félreraknak neki. Vasárnapi rajtomhoz én már csukott szemmel fogok oda menni, annyira ismerem oda a járást.

Ekkor már 6 óra elmúlt és még nem láttuk a 2004 olimpiai falut, amit pedig mindenkép meg akartunk nézni. Így összeszorított fogakkal megint metróra szálltunk és utaztunk vagy fél órát kifelé a városból. Metróról leszállva kicsit lehangolónak tűnt elsőre a nagy Olimpiai falu ennyire elhagyatottan, üresen.

Még most is impozáns látványt nyújt, de igazán az olimpiai játékok ideje alatt lehetett felejthetelen látvány, irigyeltük is azokat kik akkor eljutottak ide. Az épületek nagy része most kihasználatlanul tátong az ürességtől, csak az úszómedencékben pezsgett az élet.

Visszafele a fáradságtól csak ültünk egymás mellett szótlanul és bambultunk ki a fejünkből. Hazaértünkkor megegyeztünk, hogy holnap laza napot tartunk, így reggel megnézzük a régészeti múzeumot, majd egy rövid sétát teszünk a város azon részén amerre még nem jártunk.

Éjszaka szerencsére kieste magát az eső, így mikor reggel felébredtünk a felhők közül már kikandikált a napocska. Kávézást és reggelizést ma gyorsan lezavartuk, hogy minél előbb nekivághassunk a mai túrának, félve attól, hogy ma is jön egy délutáni zuhé és elmossa a látnivalókat.

Biztosra mentünk az eső ellen és emiatt az Akropolisz bevételével kezdtük a napot. Dombon felfelé már ismerősökbe botlottunk, Öcsi római futótársaival találkoztunk, ők is jöttek a marathont futni, ezzel is bizonyítva, hogy nem csak mi vagyunk ennyire megszállottak, hogy a "világ végére" is eljövünk futni.

Akropolisz kapujába felérve mesebeli kilátás nyílik a városra, fentről ellátni Pireusz kikötőjéig és látni lehet az épp befutó tengerjáró hajókat. Utunkat a Parthenon felé vettük, ami még így romjaiban is lélegzetelállító látvány, ilyenkor mindig kíváncsi vagyok arra, hogy ezelőtt 2500 évvel hogy tudtak az emberek ilyen épületeket építeni, főleg ilyen magas és nehezen megközelíthető helyen! Akropolisz másik legjobban épségben maradt épülete a nőalakjairól ismert Erechtheion, ami bár kisebb de sokkal jobb állapotban maradt ránk.

Akropolisz kapcsán egy furcsa, szomorú dologra térnék ki ami egész Athénra jellemző, mégpedig a kóborkutyákra. Ennyi kivert szomorúszemű kóborkutyát még életemben sehol nem láttam! Lépten nyomon találkozol velük, fekszenek össze-vissza úton-útfélen és néznek rád azzal a nagy szomorú kutyaszemekkel. A helyiek nem bántják őket, elmennek mellettük, néha-néha adnak nekik valamit enni.

Akropoliszról lefelé jőve megtekintettük a Herodes Atticus színházat és a Dionüszosz szentélyt, ahol nyaranta most is színházi előadásokat tartanak ókori görög drámákból. Bár az ülések már nem olyan kényelmesek mint ezelőtt kétezer évvel, de hely varázsa szerintem még mindig magával ragadhatja a nézőket.

Akropoliszt elhagyva utunkat a regisztrációs helyszín felé vettük, hogy ma már a nevezési kártya segítségével ingyen utazhassunk és holnaptól a belépőink is féláron legyenek. Utunk során megtekintettük az Olympiai Zeusz-templom romjait, mely az ókori Görögország legnagyobb temploma volt a maga 107x41méter alapterületével, 30 méter magas oszlopaival.. Következő megállónk az Olimpiai Stadion volt, melynek látványától mindkettőnk lába megremegett és felkavaró volt számunkra a tudat, hogy vasárnap mi ide futhatunk be 10 illetve 42 km után.

A nevezésnél kicsit görögösen elkavarták a nevezésemet, de hihetetlen segítőkészen kinyomozták hogy mi volt a gond és gyorsan össze is szedték a nevezési csomagomat, rajtszámomat stb. Itt további magyarokkal találkoztunk és kiderült, hogy nem csak én vállalkoztam csak "gyerek" távra. Sőt most hogy már kicsit ismerem a várost, látszik az igazán szép helyeken az 5km-t futók fognak futni!

Nevezési helyszínen kicsit többet töltöttünk a tervezettnél, így sietősebre kellett vennünk a lépteinket, hogy még zárás előtt meg tudjuk tekinteni az Agorát, amiből kettő is van római és görög agora. Furcsa mód a római a kisebb és "jelentéktelenebb", bár itt is maradt meg diadalív és egy széltorony.

A Görög agora az a hely ahol anno Szokratész és Platon filozófálhatott, ahol az ókori athéni élet folyt. Sajnos túl sok minden nem maradt meg az utókor számára, kevesebb talán mint Rómában a Fórum Románumból, de még így is impozáns látványt nyújt ha lenézel a Hephaistos templomtól.

Agorát elhagyva jöttünk rá Öcsivel, hogy az egész napot étlen-szomjan trappoltunk végig, így gyorsan az első gyrososnál megálltunk enni egyet. Gondoltuk ha baj lesz vele akkor még most jöjjön ki rajtunk és akkor vasárnapra a futásra már jól leszünk!:-) A helyi gyros annyira ízlett nekünk, hogy ettünk még egyet! A tésztája kicsit a lángoshoz hasonlít és itt tzatzikit, paradicsomot és hagymát raknak bele. Ezzel annyira jól is laktunk, hogy alig volt erőnk hazajönni, hogy leheveredjünk az ágyra.

Holnapra Pireusz és a 2004-es olimpiai falu megtekintését tervezzük, időjárás előrejelzés szerint verőfényes napsütésünk lesz aminek igen örülünk a mai szelesebb, felhősebb nap után.

Ma reggelt végre kialudtuk magunkat, én otthoni idő szerint 8ig szenderegtem az ágyban, Öcsi még egy fél órát legalább ráhúzott. Ezáltal reggel már itt a szálláson már nem tudtunk venni reggelit, mert pont akkor zárták a reggelizőt, mire letámolyogtunk. Egyébként is fel akartuk fedezni a környéket, így annyira nem bántuk ezt!

Első utunk egy kávézóba volt, ahol kipróbáltuk a helyi eszpresszót, ami elnyerte mindkettőnk tetszését! Tej nélkül is meg tudtam inni, ami csak a legfinomabb eszpresszókkal szokott megtörténni! Kávézás után átvágtunk a környéken épp zajló zsibvásáron és kerestünk egy helyi pékséget, hogy megkostólhassunk az igazi görög pékárukat! Öcsi egy olívabogyós kenyeret választott, én egy nehezen beazonsítható kenyérfélét, s természetesen vettünk helyi sütiket is, amik szerencsére egyáltalán nem voltak túl édesek!

Reggeli lakmározás után nekivágtunk a városnak egy rövidújú pólóban és kezünkben az esőkabáttal, mivel az előrejelzések ellenére ragyogóan sütött a nap és továbbra is 25 fok volt. Utunk első állomása az athéni nagypiac volt, amit a könyv mindenkép ajánlott. Tényleg érdemes volt megnézni! Az egész csarnokban csak húsokat és halakat árulnak hihetetlen mennyiségben és választékban. EU higiéniai előírásainak nem biztos hogy megfelelnének, de a helyi vevőket ez nem igazán zavarta. Igazi balkáni hangulat, ordítbáló, portékájukat kínáló árusokkal, egymásra kevéssé figyelő vásárlókkal. Képek sajnos nem igazán adják vissza a hely hangulatát, de aki egyszer Athénban jár ezt az élményt nem szabad kihagynia!

Piacot elhagyva nekivágtunk a belvárosnak, próbáltuk követni az útikönyv által ajánlott útvonalat kevés sikerrel. Mindig megláttunk valami érdekességet, templomocskát, épp jól fotozható macskát, így a kerületek között össze-vissza ugrándoztunk.

Helyi templomok hangulata eltér a katolikus templomokétól, itt nincsenek előre lerakott padsorok, s nem jellemző a hosszúkás hajó alak sem. Két kis 11.századi templomocskát is megnéztünk, mindkettő hangulata inkább volt erődhöz hasonlatos, bár igaz az egyik tele volt pingálva freskókkal.

Ma természetesen már "romokat" is látogatunk, megnéztük mi maradt Hadriánus könyvtárából és megtekintettük a régi nyugati városkapú romjait. A visszavezető úton keresztülmentünk a bolhapiac területén is, amin ma is alig tudtunk keresztülvergődni, pedig csak vasárnap van hivatalos piac nap itt... Itt aztán mindent lehetett kapni! Kapát, malterkeverőgépet, parfümöt, cd-t, hentesárút, festéket, ruhaneműt és még amit el lehet képzelni.

Piacnegyedből kivergődve elindultunk az egyetem felé, ahol épp Irán melletti békés tüntetés tartottak, nekünk is mindenképpen akartak görögnyelvű szórólapokat adni, hiába mondtuk nekik, hogy nem beszélünk görögül... Az egyetem épülete körbe van fogva a Nemzeti Könyvtár és a Tudományos Akadémia ókori görög stílust mintázó épületeivel, s így a három intézmény nagyon jól mutat egymás mellett.

Egyetemtől elsétáltunk a görög parlamenthez, ahol épp őrség váltása volt az evzonoknak, kik számunkra mókás egyenruhában adták elő a nem éppen precíz díszbemutatójukat. Nem igazán sikerült az 5 perces őrségváltás ideje alatt akár egy mozdulatsort is egyszerre megcsinálniuk.

Szemle után sétáltunk még egyet az athéni nemzeti parkban, ami nagyon szépen rendbe van tartva, el is döntöttük, hogy ha holnap nem esik reggel az eső, akkor kijövünk reggel kicsit futni ide, hogy legyen egy kis kilométer a lábunkba vasárnapig. Parkban található az a konferencia központ is, ahonnan majd indul a verseny vasárnap és ahol majd holnap fel tudjuk venni a rajtszámainkat.

Hazafelé még tettünk egy kitérőt, hogy megtekintsük az egyik 11.századi templomocskát és nagy szerencsére pont akkor nyitották ki misére mikor ott voltunk. Nem maradtunk sokáig, mert a kicsi templomban kicsit feszélyezett az a szituáció, hogy a kb. 30 négyzetméteres szentélyben 3 pópa misét tart a 7-8 hívőnek, mi meg ott nézelődünk.

Ma már tervbe vettük, hogy valami helyi görög ételt is eszünk, de az eső közbeszólt így inkább csak beugrottunk egy boltba kaját venni és itt a szállláson vacsoráztunk. Döntésünk helyes volt mert már több mint 2 órája esik az eső kisebb nagyobb intenzitással és csak abban reménykedünk, hogy holnapra eláll.

Holnapi napra az Akropolisz és az Agora megtekintését tervezzük, mivel nemzeti ünnepnap alkalmából mindkettő ingyen látogatható! Reméljük holnap jó idő lesz, hogy szebbnél szebb képeket tudjunk készíteni.

Reggeli dugótól való félelmünk szerencsére alaptalanok voltak, így bőven 2 órával a gép indulása előtt kint voltunk már a repülőtéren, ami a Kocsis családra nem igazán jellemző. S természetesen a reptéren is 5 perc alatt mentünk át a becsekkoláson és az ellenőrzésen, így unalmunkban már mindent megnéztünk a duty free shopban.

Repülő utunk szokásosan unalmas volt, Öcsi majd 100 képet készített a felhőkről én pedig csendben bóbiskoltam mellette. Leszállás után éreztük meg igazán, hogy mennyire délre jöttünk le! Tényleg 25 fok volt ma itt, így gyorsan le is vettük a kabátjainkat és élveztük a napsütést, még akár a napszemüveget is felvehettem volna, ha nem a táska aljára rakom.

Reptérről befele a busz út kinszenvedés volt, majdnem annyi időt jöttünk befelé állva a csomagjainkkal kezünkbe, egy tömött buszon, mint amennyit a repülőn ültünk.  Útközben azzal szórakoztam hogy megpróbáltam felismerni a görög betűket, kevés sikerrel... Arra már rájöttem, hogy van vagy 3 fajta o betűjük, 2 fajta i és u betűjük, de azt még nem sikerült megfejtenem, hogy melyiket mikor használják.

Városba beérve át kellett szállnunk metróra, hogy elérjünk a szállásra. A helyi bkv sokkal olcsóbb mint otthon, van pl egy 24 órás jegye amivel bármennyit bármivel utazhatsz 24 órán keresztül és csak 3 Euró! Szállásunk ár-érték arányban elfogadható, közel van a metróhoz, tiszta, van internet, igényinket végül is kielégíti.

Szállás elfoglalása után úgy döntöttünk, elmegyünk a nevezési irodába átvenni a rajtszámot, csak arra nem gondoltunk, hogy a helyi szervező bizottság a külső Váci úthoz hasonló helyen található, mint nálunk a BSI. Görög városrendezés igen eklektikus volt ezen az úton, Marriot szálló mellett omladozó, elhagyatott ház, utána egy luxus étterem ami mellett pedig peepshow üzemel. A versenyirodát egy másik peepshow és valami Buddhista szentély között találtuk meg.

A nevezési irodában derült ki, hogy majd csak csütörtök lehet átvenni a rajtszámokat egy másik helyszinen, amiről természetesen egy árva szót nem találtam eddig a honlapon...

Visszafelé sétáltunk egyet az Akropolisz körül, készítettünk szebbnél szebb fotókat az éjszakai kivilágításban tündöklő Akropoliszról, majd úgy döntöttünk ,hogy mindketten fáradtak vagyunk és hazajöttünk.

Holnapra esőt mondanak és rossz időt, így most azzal töltjük majd az estét, hogy holnapra esővédett programot találjunk magunknak.

Sziasztok!

Hosszas rágódás után úgy döntöttem, hogy az athéni utunkat is megörökítem blog formában, mert így sok emlék megmarad, illetve az itthon maradottak is tudják követni a velünk történő eseményeket.

Athénban idén ünneplik a 2500 éves évfordulóját a maratoni csatának és ennek keretében tartják meg a szokásos Athén-i maratont. Ennek a maratonnak az a különlegessége, hogy a futóknak ugyanazt az útvonalat kell lefutnia, mint hajdan a győztes hírt vivő katonának.

Öcsi(nagybátyám) nagy álma itt lefutni egy maratont, és ennél jobb alkalom szerintem nem is lehet hozzá. Én természetesen csak gyerektávot futok majd, de én is már nagyon várom az athéni óvárosban zajló futást.

Este jelentkezem képekkel és az első nap eseményeivel.

Áron