Reggel Öcsi szöszmötölésére szerencsére nem kelltem fel és így sikerült 7 óráig aludnom. Álmosan elbotorkáltam a szokásos kávézonkhoz, ami nem volt nyitva, így egy helyi kávézóba kellett beülnöm ahol nem volt presszógép és csak a törökhöz hasonló görög kávét adtak, ami förtelmes volt. Ennél is nagyobb gond, hogy a sok gyaloglástól beállt a talpamban egy ideg, alig tudtam menni tőle. Szállásra visszaérve reggelizés után szerencsére sikerült annyira kimasszíroznom, hogy nem fájjon mikor megyek.

A rajtomhoz kiérve hihetelen tömeg fogadott, el se akartam hinni, hogy ez a kisebb futóverseny, a mezőny nagy része Maratonból indult. Görög szervezés nem volt igazán felkészült, olyan mint öltöző sátor nem volt mindenki ott öltözött át a pálya mellett ahol tudott.

Magamahoz képest egész korán 15 perccel a rajt előtt, már beáltam a rajthoz, így is kellett majd 1 perc mire átjutottam a rajtvonalon.
A versenytáv elég halálos volt számomra, a táv első fele csak felfele vezetett, 5 km-nél 24.51-nél tartottam, szerencsére visszafele a lejtmenet nagyon ment, így az utóbbi évek legjobb eredményével 46.38-al zártam a versenyt.

Verseny után kicsit bolyongtam még a pálya körül, de tudtam, hogy rohannom kell haza, ha látni akarom Öcsit a 27-es kilóméternél. Gyors fürdés és átöltözés után irány a metró, ami sajnos hétvégi menetrend szerint közlekedett, így a 27-es kilométerhez nem tudtam eljutni. Ezek után a 37-es kilométer volt a következő helyszin, ami metró megállóhoz volt közel, így ott vártam be az Öcsit, aki ekkor már igen megfáradtan "vánszorgott" a cél felé. Közben készítettem jó pár fotót, ezekből kerül fel pár a mai képek közé.

Innen már a célhoz metróztam át, hogy megörökítsem, ahogy Öcsi befut a stadionba. Itt már hatalmas hangulat várta a marathonistákat, akik szép számmal hömpölyögtek be a rekortánra a cél felé.

Öcsi célbaérkezése után segédkeztem neki felvenni a leadott csomagját, majd bementünk a stadionba kicsit leülni és nézni ki a fejünkből. Persze nem sokat bírtunk a fenekünkön ülni, mert szembe megláttunk egy magyar zászlót,  amihez át kellett mennünk. Itt is szokás szerint ismerősökbe bottlottunk és megegyeztünk velük, hogy este megint közösen vacsorázunk.

Ma még vár ránk egy jó kis pakolás, mert holnap hajnalban megy a gépünk haza. Fura lesz újra meleg holmiba öltözni, igen jó volt a mai 20 fok!