Éjszaka szerencsére kieste magát az eső, így mikor reggel felébredtünk a felhők közül már kikandikált a napocska. Kávézást és reggelizést ma gyorsan lezavartuk, hogy minél előbb nekivághassunk a mai túrának, félve attól, hogy ma is jön egy délutáni zuhé és elmossa a látnivalókat.

Biztosra mentünk az eső ellen és emiatt az Akropolisz bevételével kezdtük a napot. Dombon felfelé már ismerősökbe botlottunk, Öcsi római futótársaival találkoztunk, ők is jöttek a marathont futni, ezzel is bizonyítva, hogy nem csak mi vagyunk ennyire megszállottak, hogy a "világ végére" is eljövünk futni.

Akropolisz kapujába felérve mesebeli kilátás nyílik a városra, fentről ellátni Pireusz kikötőjéig és látni lehet az épp befutó tengerjáró hajókat. Utunkat a Parthenon felé vettük, ami még így romjaiban is lélegzetelállító látvány, ilyenkor mindig kíváncsi vagyok arra, hogy ezelőtt 2500 évvel hogy tudtak az emberek ilyen épületeket építeni, főleg ilyen magas és nehezen megközelíthető helyen! Akropolisz másik legjobban épségben maradt épülete a nőalakjairól ismert Erechtheion, ami bár kisebb de sokkal jobb állapotban maradt ránk.

Akropolisz kapcsán egy furcsa, szomorú dologra térnék ki ami egész Athénra jellemző, mégpedig a kóborkutyákra. Ennyi kivert szomorúszemű kóborkutyát még életemben sehol nem láttam! Lépten nyomon találkozol velük, fekszenek össze-vissza úton-útfélen és néznek rád azzal a nagy szomorú kutyaszemekkel. A helyiek nem bántják őket, elmennek mellettük, néha-néha adnak nekik valamit enni.

Akropoliszról lefelé jőve megtekintettük a Herodes Atticus színházat és a Dionüszosz szentélyt, ahol nyaranta most is színházi előadásokat tartanak ókori görög drámákból. Bár az ülések már nem olyan kényelmesek mint ezelőtt kétezer évvel, de hely varázsa szerintem még mindig magával ragadhatja a nézőket.

Akropoliszt elhagyva utunkat a regisztrációs helyszín felé vettük, hogy ma már a nevezési kártya segítségével ingyen utazhassunk és holnaptól a belépőink is féláron legyenek. Utunk során megtekintettük az Olympiai Zeusz-templom romjait, mely az ókori Görögország legnagyobb temploma volt a maga 107x41méter alapterületével, 30 méter magas oszlopaival.. Következő megállónk az Olimpiai Stadion volt, melynek látványától mindkettőnk lába megremegett és felkavaró volt számunkra a tudat, hogy vasárnap mi ide futhatunk be 10 illetve 42 km után.

A nevezésnél kicsit görögösen elkavarták a nevezésemet, de hihetetlen segítőkészen kinyomozták hogy mi volt a gond és gyorsan össze is szedték a nevezési csomagomat, rajtszámomat stb. Itt további magyarokkal találkoztunk és kiderült, hogy nem csak én vállalkoztam csak "gyerek" távra. Sőt most hogy már kicsit ismerem a várost, látszik az igazán szép helyeken az 5km-t futók fognak futni!

Nevezési helyszínen kicsit többet töltöttünk a tervezettnél, így sietősebre kellett vennünk a lépteinket, hogy még zárás előtt meg tudjuk tekinteni az Agorát, amiből kettő is van római és görög agora. Furcsa mód a római a kisebb és "jelentéktelenebb", bár itt is maradt meg diadalív és egy széltorony.

A Görög agora az a hely ahol anno Szokratész és Platon filozófálhatott, ahol az ókori athéni élet folyt. Sajnos túl sok minden nem maradt meg az utókor számára, kevesebb talán mint Rómában a Fórum Románumból, de még így is impozáns látványt nyújt ha lenézel a Hephaistos templomtól.

Agorát elhagyva jöttünk rá Öcsivel, hogy az egész napot étlen-szomjan trappoltunk végig, így gyorsan az első gyrososnál megálltunk enni egyet. Gondoltuk ha baj lesz vele akkor még most jöjjön ki rajtunk és akkor vasárnapra a futásra már jól leszünk!:-) A helyi gyros annyira ízlett nekünk, hogy ettünk még egyet! A tésztája kicsit a lángoshoz hasonlít és itt tzatzikit, paradicsomot és hagymát raknak bele. Ezzel annyira jól is laktunk, hogy alig volt erőnk hazajönni, hogy leheveredjünk az ágyra.

Holnapra Pireusz és a 2004-es olimpiai falu megtekintését tervezzük, időjárás előrejelzés szerint verőfényes napsütésünk lesz aminek igen örülünk a mai szelesebb, felhősebb nap után.