Reggel otthoni idő szerint 8kor csörgött az óra, hogy ma végre előszörelmenjünk futni egyet még a marathon előtt. Az ágyból való kikászálódás igen nehezen ment, ha nem ketten vagyunk, akkor egyenként biztos lenyomjuk az órát és alszunk tovább. Futást a helyi városligetbe műveltük, ahol sok hozzánk hasonló megszállott rótta a köröket a világ minden tájáról.

Tényleg arról nem is írtam, hogy nem csak őrült magyarok vannak, akik ide is eljönnek futni maratont, az indulók fele külföldi! Csak USA-ból több mint 700-an jöttek, de vannak itt mexikóiak, brazilok, svédek, indiaik, szlovének, japánok és természetesen a legjobb futók afrikából. Itt a szálláson is vannak ukránok, szlovének és angolok, akik a marathon miatt jöttek most Athénba.

Reggeli futás után nehezen szedtük össze magunkat, megártott nekünk a "hajnali" ébresztő. Első utunk, a tőlünk pár utcára lévő Régészeti múzeum volt, ahol a trójai ásatások eredményei mellett a mükénéi aranymaszkok is láthatóak. Mi sajnos amatőr módon a klasszikus kor szobraival kezdtük, ami alapjában nagyon érdekes, de nem 20 termen keresztül! Ezek után tettük meg a legnagyobb ballépést, felmentünk megnézni a váza(magunk között csak köcsög) kiállítást. Itt megint legalább 20 termen keresztül, mutatták be, hogy a klasszikus korban hogy változtak meg az edény festési szokások. Ezt még úgy 100 edényen még úgy szívesen megnézi az ember, de itt legalább 3000 volt! Egy ideig még szorgalmasan néztük őket, de egy idő múlva úgy éreztem magam mint a Lourveban, hogy jól van megint egy terem amit meg kellene nézni, de már annyira sok, hogy nem érdekel...

Váza hadsereg után tovább keresgéltem a trójai és mükénéi kiállítás részt, de továbbra is mindenfajta szobrokat láttunk csak, melyekre egyenként egyre kevesebb időt szántunk. Már teljesen kiértünk a bejárathoz, ekkor már elkönyveltem, hogy minden igazán érdekest elvittek másik múzeumba, mikor észrevettem egy harmadik ajtót is, ami végre a lényeges dolgokhoz vezetett! Ez a része a kiállításnak végre tényleg nagyon érdekes és izgalmas volt, kár, hogy ezt majd 2 órás bolyongás után találtuk meg, a képek is ezen a részen készültek.

Majd három órás múzeumlátogatás után buszra szálltunk, hogy felmenjünk a Athén legmagasabb pontjára a Lykabettosra. A sofőrünk néha úgy gondolta, hogy ő a forma-1-ben is megállná a helyét, a szűk kis utcácskákban nyomta a gázt ezerrel, nem is igazán értem, hogy ezek a buszok ilyen megterhelés mellett hogy a francban bírják!

De a fent elénktáruló panoráma minden kinszenvedést elfelejtettett! Innen nagyjából úgy lehet látni a várost, mint Párizsban az Eiffel-torony tetejéről, csak míg Párizs szabályos és megtervezett, addig Athénről ezt távolról sem lehet elmondani... De pont ettől szép!

Nap zárásaként bementünk megint a versenyirodára, hogy felvegyük a "bkv" kártyát. Itt megint találkoztunk egy ismerőssel, aki jelezte, hogy mindjárt kezdődik a magyarok közös vacsorája és ha van kedvünk akkor jöjjünk oda. Mivel, hogy eddig még nem ettünk, ezért elfogadtuk az invitálást.

Az étterem a szálllástól 5 percre volt kényelmes sétával, és vagy 20 magyar verődött itt össze! Természetesen a téma a holnapi marathon volt és mindenki arról beszélt, hogy mindegy hogy hogyan, milyen eredménnyel csak valahogy lefussa. A vacsora egyébként finom volt, Öcsi tésztát, én pedig grillezett csirkemellet ettem.

Most már Öcsi lefekvéshez készülődik, holnap hajnali 5kor kel, hogy a 6ra ott tudjon lenni az indulási helyen. Nekem még ki kell válogatni a majd 250 képből azt a 15-20-at, amit majd felrakok a blogra, utána én is teszem el magam holnapra, mert helyi idő szerint 7kor nekem is ébrednem kell! Még jó, hogy itt is átállítják az órákat...:-)